[put_wpgm id=4]
Tér-Látás
Alkoss térben, gondolkozz kreatívan!
Hogyan érzékeljük a körülöttünk lévő teret?
Miként függ össze a méret, a tér és a szerkezet?
Mi lenne, ha új dimenziókat fedeznénk fel?
Szentandrási Dóra és munkatársai (építészek, művészeti nevelők, GYÍK Műhely) segítségével megismerkedünk a különböző anyagok fényáteresztő, fényvisszaverő képességével, megtapasztaljuk az anyag, szín, fény és a forma összefüggéseit.
Majd mindezek ismeretében, térformák lekövetése alapján, kisebb maketteket, térbeli alkotásokat építünk a legváltozatosabb, legmeghökkentőbb anyagokból.
Miért van szükségünk térlátásra, gondolkodási képességekre?
Ötven év követéses vizsgálati eredménye bizonyította, hogy a téri képességek korrelálnak legjobban a természettudományos teljesítményekkel (Wai, Lubinski, Benbow, 2009).
Az egyre módszeresebben gyűjtött adatok a tanulási zavar és a természettudományos tehetség kapcsolatáról, valószínűleg a téri képességek erőteljesebb hatására vezethetők vissza (Gyarmathy, 2009).
Az iskolai oktatásba integrált művészet lehetne nem csak a most tanulási zavarral küzdőnek nevezett gyerekek fejlődésének támogatója, hanem a jövő nemzedék természettudományos nevelésének is alapja. (Gyarmathy, 2016)
TÉRJÁTÉK
2012-ben indítottam el Terbe Rita kolleganőmmel a GYIK Műhely TÉRJÁTÉK programját, ahol a gyerekek játékosan, saját térinstallációk létrehozásával tanulják meg érzékelni a teret. A feladatokon keresztül óhatatlanul is előkerül a méret- és térbeli viszonyok, szerkezeti elemek fogalma. Megismertetjük a gyerekekkel a különböző anyagok fényáteresztő, fényvisszaverő képességét, ez különösen fejleszti a vizuális észlelő rendszert. Megtapasztalják az anyag, szín, fény és a forma összefüggéseit. Majd mindezek ismeretében, térformák lekövetése alapján, kisebb maketteket, térbeli alkotásokat építenek a legváltozatosabb, legmeghökkentőbb anyagokból.
A mindennapokból a gyerekeknek már van saját térélményük, kicsiben ösztönösen olyan arányokat fognak létrehozni, melyben jól érezték magukat. Játékosan fejlődik a térlátás és az arányérzék. A pontos, alapos, részletekre kiterjedő megfigyelés sok gyakorlással, lépésről-lépésre alakul ki, ezért minden feladatnak van olyan része, amely a térbeli viszonyok, a tértávolság, a térmélység érzékelését fejleszti. Az alkotás során a gyerekeknek sok szempontot kell figyelembe venniük, az adott feladat új információit, a technológia és az anyag „korlátait”. A térbeli alkotás folyamata így nem csak kreativitást, és térlátást, de stratégiai és kritikai gondolkodást is fejleszt.
Emellett fontos, hogy míg a rajzolással mindig a domináns kéz fejlődik, addig a térbeli alkotások létrehozásához elengedhetetlen mindkét kéz használata, mely a két agyfélteke intenzív együttműködését jelenti.
Minden esetben a gyerekeket egy olyan probléma elé állítjuk, melynek megoldásához szükség van elvonatkoztatásra, belső intuícióra, és sok- sok kreativitásra. pl. Mondrian képeinek bemutatása után térbeli Mondrian szobrokat hoztak létre a gyerekek.
Korábbi saját élmény megidézésével terepet, szitakötő szárnyat, méhkaptárt készítettek.
A változatos anyag- és eszközhasználat, valamint az önálló, érzelemtől vezérelt, szabad alkotás lehetősége olyan örömöt, izgalmat és lelkesedést okoz, amely aktív tevékenységre ösztönzi a gyerekeket. Annak a gyereknek is megjön a kedve az alkotáshoz, aki eddig esetleg nem ért el sikereket a rajzolásban, és így kedve sem volt hozzá. A tapasztalatok szerint a gyerekek könnyen involválódnak, a játékos hozzáállás motiválja őket és lelkesedésük, kitartásuk látványos, kézzelfogható eredményt hoz.