Szabó Ádám kiállítása

War Games

2016. október 1. – 2017. január 15.
Kurátor: Prosek Zoltán
Megnyitó: Mélyi József

Lényegében egy 2012-es füstölgő vulkánnal kezdődött az a ciklus, aminek az eddigi csúcspontja Szabó Ádám Paksi Képtárban rendezett War Games című kiállítása. Pedig a szeizmográfia talán más irányba is terelhette volna Szabó Ádám szobrászati érdeklődését. A vattapamacs felhőt kilövellő Vulkán című mű – legalábbis a későbbi ciklus darabjaihoz képest – egy viszonylag kisméretű, akkor még önmagában álló plasztika és animáció fúziója, aminek a művészeti tanulságaira Szabó Ádám a későbbiek során egy komplex programot épített. A füstölgés más formája egyébként egy gyárkéményt ábrázoló 2009–2010-es animációban is előkerült már a művész praxisában, ennyiben nem példa nélküli a feltűnése.

Szabó Ádám: War Games, Ön itt áll, 2016, fa, acél, vatelin, változó méret

Szabó Ádám szobrászati praxisa 2012-re egyértelműen érzéki konceptuális jelleget öltött, mi több már az újmédia biztos lábain is állt, mivel korábbi kulcsművei lényegében klasszikus szobrászati témákat frissítettek fel mediális és anyaghasználati értelemben. Érdemes felidézni ezen a ponton Szabó Ádám 2007-es gyümölcscsendéleteit, melyek fotók és animációk formájában valósultak meg. A művész ezen műveivel lényegében a szobrászat eszközeit rekontextualizálta, amikor esztétikailag motivált „plasztikai” sebészeti beavatkozásokat hajtott végre a gyümölcsök élő és romló szövetében. Ennek a sorozatnak a komponensei így több szempontból is hibrid csendéleteknek tekinthetők, hiszen a plasztikai sebészet eszközeit emelte be a kortárs képzőművészet repertoárjába Szabó és a különféle gyümölcsöket is egymáshoz illesztette.

Szabó Ádám: War Games, Megfagyott pillanat, 2016, poliuretán, vatelin, 30×30×30 cm

A gyümölcscsendéleteket követő tájkép rekonstrukciók, amelyek közé a 2012-es Vulkán is tartozik, már egy más típusú, „unorthodox” plasztikai eljárással készülnek, ezek létrehozása során a modell-, és makett-építés kreatív megoldásait aknázta ki a művész. A makettezés azért is fontos jelen írás kontextusában, mert ezen technikák „barkács”-megoldásai hatására kezdi el használni Szabó a vattapamacsokat, például a vulkán füstjének megjelenítésére. Szabó Ádám praxisa mélyen átitatódik a makett-építés eszköztárával. Ennek a kijelentésnek hangsúlyt adhat az a tény is, hogy Szabó Ádám 2010-ben páros kiállítást rendezett Szabó Dezsővel a Stúdió Galériában Mané & Moné címmel. A kiállítás arra reflektált, hogy mindkét művész praxisa használja a makett-építés technikáját; bár mindketten más módon és más művészeti végcél érdekében alkalmazzák azt. A vattapamacs-füstök elemzése szempontjából fontos regisztrálnunk a motívum eredetének barkács-esztétikai hátterét. A füst centrális szobrászati szerepe Szabó 2014-es Füstbement Terv című, az Óbudai Társaskör Galériában megrendezett kiállításával lett nyilvánvaló, hiszen az itt szereplő minden művének ez a motívum adja a vezérfonalát.

Fenyvesi Áron

Szabó Ádám: War Games, 2016

Menü