Művészet és tudomány | A spidron

2017. március 7. (kedd) 9:45-10:45
Erdélyi Dániel (feltaláló, grafikus, antropológus)
Ingyenes

Egy különleges forma, mely számtalan felhasználási lehetőséget, s ezzel további rejtélyeket, különlegességet rejt magában!
De mi is az a SPIDRON?
Az egyenlő oldalú és egyenlő szárú háromszögek sorozataiból felépülő örvényszerű relief egy magyar képzőművész, Erdély Dániel szabadalmaztatott találmánya. A sok szempontból különleges geometriai rendszert a feltaláló először 1979-ben, papírból hajtogatva, Rubik Ernőnek nyújtotta be házi feladat gyanánt az Iparművészeti Egyetemen. Dr. Erdélyi Dániel (feltaláló, grafikus, antropológus)előadásában a résztvevők megismerkedhetnek a spidron létrejöttével, a síkon és téren átívelő dimenzióival, felhasználási lehetőségeivel, s talán lesznek olyanok, akik a jövőben megtalálják e forma leghasznosabb alkalmazási területét. Addig is maradnak a hipotézisek és az újabb kísérletezések.

Amit én tettem a háromszögekkel az a következő processzus: Vettem (rajzoltam, fogtam, kivágtam) egy szabályos háromszöget, az egyik oldalára ráillesztettem egy másik, egyenlő szárú háromszöget, amelynek az alapon fekvő szögei az eredeti szögeknek éppen a fele, tehát 30°-os volt. Az új háromszög területe így az eredetinek a harmada lett. A szárainak egyikére ismét egy egyenlő oldalú háromszöget tettem. Ehhez az előzőekben leírt módon ismét egyenlő szárú háromszöget rajzoltam, és így tovább. A kapott formáció mindkét irányban az egyre kisebb és az egyre nagyobb élek irányában is tetszőlegesen, azaz a kivitelezhetőség határáig folytatható volt. Egy háromszögekből alkotott spirálalakzat jött így létre, amelynek méreteit józan megfontolással limitáltam. Mégis mindkét „végéhez”, mindkét elnagyoláshoz, „emberi gyengeség”-hez racionális döntés kötődött. A füzetbe, táskába, mappába vagy kiállítótérbe helyezhetőség adta az egyik határpontot a makró irányban, a másik irányban pedig a szemem felbontása, a kezem ügyessége valamint az olló és a ceruza pontossága szabta mag a határait. Trükkhöz folyamodtam, hogy e két kompromisszumot palástoljam, ugyanakkor örültem annak, hogy, ha már kompromisszum, legyen kettő. A nagy élek irányában a növekedést egy huszárvágással oldottam meg, úgy, hogy egy kellően hosszú él felezőpontjára az egész addig elkészített formációt középpontosan tükröztem. Az apró éleket pedig egész egyszerűen levágtam. Csak később vált világossá számomra, hogy ez a vágás tette lehetővé az alakzat – amelyet külsődleges jegyei alapján „Spidron”-nak neveztem el – diadalútját és matematikai algoritmizálását. Nevezetesen ennek az az oka, hogy matematikailag csak egy ilyen „lyukas” alakzat deformálható rendkívül sokféle módon. Másik lehetőség lett volna matematikailag a végtelen aprózása a felületnek, ami viszont fizikai képtelenség. Így beszélek róla 26 év távlatából, de mások is beszélnek róla. És szinte mindenki másképpen. Ez az a megfigyelés, ami aktualizálja a kommunikatív emlékezés témakörében is a spidront. Anélkül hogy múltja lenne – hiszen a 26 év alatt alig valaki láthatta – ismerősként köszön a közönségére. Alkatrészeiben konvencionális, sőt klasszikusan egyszerű alakzat. Tiszta, következetes és végtelen. Miközben „végtelen, mégis kézbe vehető”. Ez az értékelés azon az összejövetelen hangzott el amelyet a spidronnak, mint oktatási eszköznek, egy új típusú matematikapedagógiai koncepcióba történő beültetéséről folytattak pedagógusok. Más interpretáció szerint „a megszelídített katasztrófa”. Ez a definíciószerűen tömör vélemény Schmal Károly képzőművésztől való, aki minden bizonnyal a múltban már lejátszódott katasztrófákkal kapcsolta össze az alakzatot, és mintegy mágikus tárgyat tekintette a mindenkori katasztrófák elhárítójának vagy legalábbis csillapítójának.

Share on Pinterest
Menü