Bak Imre kiállítása

Aktuális időtlen | Egy életmű rétegei 1967–2015

2016. március 6. – június 26.
Kurátor: Fehér Dávid
Megnyitó: Pinczehelyi Sándor

Bak Imre különféle lokális tradíciók és diskurzusok felől gondolja tovább a festészet utáni absztrakció amerikai jelenségkörét. Az egyik ilyen „lokális diskurzus” az ún. Zuglói Körben zajló „együttgondolkodás”, amelynek középpontjában ugyan a francia orientációjú lírai absztrakció, illetve a modernista művészet hagyományai álltak, ám szórványosan felmerültek benne a pop arttal és a hard edge-dzsel kapcsolatos kérdések is. Ezeknél is fontosabb a Zuglói Körhöz lazábban kapcsolódó Hamvas Béla esszéinek hatása: az archaikus kultúrák, a miszticizmus és a szakralitás iránti érzékenység szinte a kezdetektől megkülönbözteti Bak absztrakcióját az amerikai hard edge nyers, indusztriális esztétikájától.

Bak Imre: Nap–Bika–Arc, 1976, akril, vászon, 220×300 cm

A geometrikus absztrakció lokális hagyományainak számbavételekor kézenfekvő lehet a nemzetközi jelentőségű konstruktivista tendenciák felidézése (Kassák Lajos, Bortnyik Sándor), illetve különféle modernista festői gyakorlatok tanulmányozása (Elvont Művészek Csoportja, Európai Iskola), utóbbiak közül különösen meghatározó Barcsay Jenő és Korniss Dezső művészete. Korniss nemcsak Bak, hanem egy egész generáció számára fontos előkép volt, s ezt jól érzékelteti Csiky Tibor nyilatkozata: „Korniss Tücsöklakodalmán a hard edge jelen van 1948-ban.” Ugyan Korniss Dezső „kemény élű”, harsány színekkel operáló festészete csupán felszíni, formai hasonlóságokat mutat a hard edge-dzsel, mégis kulcsfontosságú előzménye Bak Imre festészetének. Korniss geometrikus karakterű művei „poszt-szürrealista” szemi-absztrakcióként írhatók körül: a Kántálók (1946) című festmény formailag geometrikus karakterű, modernista absztrakt kompozíció, ám a mű központi motívumai maszkszerű arcokként is „leolvashatók”. A festmény egyrészt — Bartók Béla szellemiségét követve — népművészeti ihletésű, másrészt az absztrakció nemzetközi áramlataihoz kapcsolódik, s ekként sajátosan egyensúlyoz a tárgyias és az elvont, illetve a lokális és a nemzetközi között.

Bak Imre: Valahová, 2016, akril, vászon, 140×210 cm

A kornissi példa Bak Imre művészete szempontjából az amerikai párhuzamokhoz hasonló jelentőséggel bír. Csiky Tibor pontosan fogalmazott, amikor megállapította, hogy a magyarországi „hard edge” gyökerei a kornissi szemi-absztrakcióig nyúlnak vissza.

Ez az összefüggés pedig rávilágít az amerikai hard edge és a magyar recepció alapvető különbségre: a magyarországi „hard edge” képviselői sosem voltak a szó Michael Fried-i értelmében vett „literalisták”.

Fehér Dávid

Bak Imre: Fachwerk rekonstrukció, 1971/2015
environment, rétegelt lemez, fólia, részenként 300×300 cm

Share on Pinterest
Menü