Révész László László és Roskó Gábor kiállítása
Végzet, Sors, Eleve elrendeltetés, Fátum.
Ha személyeknek képzeljük az események vélt vagy valós mozgatóit, akkor akár egy spektákulumkori opera szereplői is lehetnének. Meghatározó karakterek, de nem a színen, hanem a függöny mögött célozgatnak a következő mondatra, sőt reflexre. Pozitív vagy negatív kimenettel, saját szándékuk szerint vezetik a szálat. Egyik leszögezett ponttól a másikig.
A színen az eredmény, mint eset látható. Az az általuk kiszemelt és rögzített pillanat, amit utólag csak észrevenni lehet, de semmiképpen sem természettudományos módszerekkel (megfigyeléssel vagy kísérlettel) vizsgálni. S ha a pont mégis tudatosul, onnantól kezdve is csak a találgatás marad: mi volt és mi következik, épül vagy bomlik.
Az állóképet mozgató mögöttes vagy felettes szándékát jósolni lehet ugyan, de ezzel az Esetlegesség, mint állandó-új felmerülésével kell számolni.
ROSKÓ Gábor: Mindig jó, mindig rossz, 2003–2004 | Dr. Bánkuti Erzsébet tulajdona
Furcsa mód a ‘jelen’ vagy a ‘most’ ezekben az egyszerű találgatásokban benne sincsen. Mintha az ‘adott pillanat’ (azt gondolva, hogy az a mienk) tulajdonképpen a feltételezés megfogalmazásáig tartana.
Az egyetlen megnyugtató elem ilyenformán a választás lehetősége. Szondi Lipót odáig merészkedik a hétköznapi misztériumban, hogy felteszi: a választás irányíthatja a Sorsot. De innentől viszont az emberi társas-lét működése okoz majd feloldhatatlan dilemmákat.
Révész László László és Roskó Gábor képeinek közös pontja az irányítható mögöttes valószínűsítése. A kiállítás kettejük hol párhuzamos, hol néhány ponton egymást metsző pályájának műveiből válogat a 70-es 80-es fordulójától kezdődően napjainkig, kiegészülve egészen friss és a helyszínen készülő munkákkal.
RÉVÉSZ László László: F.A.N., 1988 | A művész jóvoltából
Kivitelezés:
BOGDÁN Sándor, TABAJDI Balázs, RING István
Restaurátor:
SZOKÁN Erika
_
A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
www.nka.hu