Serial Project No.5: VÁRNAI GYULA_VÉLEMÉNY BARÁT TERMÉK

2012. november 4. 18:0

VÁRNAI GYULA_VÉLEMÉNY BARÁT TERMÉK
22/09/2012 - 11/11/2012
A kiállítást megnyitotta: Rényi András művészettörténész
A kiállítás kurátora: Fenyvesi Áron művészettörténész


Várnai Gyula legújabb, helyspecifikus, vagyis a Paksi Képtár terébe megálmodott nagyméretű installációja mutatkozik be most a Képtár Serial Project No.5. kiállítás-sorozatának következő darabjaként.
Várnai - dunaújvárosi autodidakta művészként kezdve pályáját - az elmúlt évtizedek során nyomdászból az egyik legfontosabb magyar kortárs középgenerációs alkotóvá vált, aki a közelmúlt művészettörténetének meghatározó és megkerülhetetlen műveinek szerzője. Kiemelkedő alkotásai közé tartozik az Idő legújabb cáfolata című fény-installáció, vagy az ugyancsak 2006-ban a Kiscelli Múzeum Templomterében bemutatott Ritka pillanatok egyike című, ugyancsak a fény és a tér kapcsolatát elemző efemer installáció. Várnai emblematikus műveinek sorába tartozik továbbá a dunaújvárosi „Békét a Világnak!" c. neonfelirat 5x5 métere s rekonstrukciója is, ami 2008-ban köztéri, public-art műként került bemutatásra. Várnai művészetének - ami után az elmúlt években már az országhatárón túl is érdeklődnek - egyik egyedi jegye, az a lírai, poétikus hang, vagy művészeti nyelv, amit a képzőművész eszköz gyanánt műveiben használ és amit alkotásai az írással és a fénnyel való kapcsolata fémjelez leginkább. Várnai előszeretettel alkalmaz továbbá alapvető civilizációs szimbólumokat műveiben, mint az ajtó, ablak, könyv, betűk, számok. Ezek mind együtt alkotják azt a motívum-univerzumot, illetve magán-mitologikus elemekre épülő életművet, amit Várnai aprólékos és konzekvens munkával épített fel eddigi kiállításai során. A művész legújabb vélemény barát termék című installációja egy nagyon aktuális kérdéskört, témát: a közösségi média, a világháló web2-es alkalmazásainak, keresőmotorjainak és online-árúházainak a működésmódját dolgozza fel. Az installáció egyik központi eleme, kulcsa, az a nagyon különös és látszólag egyszerű képlet: Eawars, amit a Google használ a keresési szokásainkat monitorozó algoritmusai összegzésére. A látszólag demokratikusan működő internet világában, az olyan alkalmazások, mint a facebook, a Google, vagy az Amazon előre szűrik, ehhez hasonló algoritmusok segítségével a felhasználókat elérő információkat. A PageRank, vagy EdgeRank eljárások lényege, hogy a számítógépeinkre települő ún. cookie-k, vagy sütik segítségével számszerűsítik affinitásunkat, kapcsolatainkat, fontosságunkat, időnket, nyelvünket, érdeklődési körünket, földrajzi helyünket és ennek megfelelően célzottan kínálnak fel számunkra választási lehetőségeket. A szolgáltató cégek a szabadság-illúziójába ringatnak minket, miközben a kereső-motorok, a személyre szabott keresési rendszerek folyamatosan monitorozzák szokásainkat, és ezek alapján gyártják fogyasztói profiljainkat, felkínálva és az ajtónk elé hozva azt, amire szerintük szükségünk van. A kérdés tehát az, hogy a gyakran konzum-fűtötte információ optimalizálás nem veszi-e el az új élmények, információk, a váratlan rátalálások esélyét, azt amivel tulajdonképpen Várnai Gyula képzőművészete is foglalkozik: a csoda megtörténésének lehetőségét. Várnai tehát saját művészeti eszközeivel dolgozza fel az információ terjedésének modelljét, egy olyan nagyméretű installációban, ami nemcsak bemutatási környezetet biztosít művei számára, hanem maga is komplex mű. A sok összefüggést rejtő installáció elemeinek egymásba gabalyodása hozza létre azt a sajátosan minimalista navigációs modellt, ami kortárs információs környezetünk sajátos lenyomata, átértelmezése.
Várnai műve, ha akarjuk értelmezhető akár poétikusan lebegő intézménykritikai-gesztusként is, hiszen egy bemutatótermet makettez életnagyságban egy absztrakt módon működő bemutatótérben. De ha nem vagyunk a duplafenekű értelmezés feltétlen hívei, akkor is egy olyan masszív és megkerülhetetlen objektummal vagyunk szembesítve, amely gondolkodásra, töprengésre szólít fel minket. Az installáció ugyanis a külvilág, a belső tér - akár konkrét, akár szimbolikus értelemben véve - valamint az individuum és az egyén kapcsolatát veti górcső alá. Az ajtó, az ablak, a postaláda, a képlet, mind olyan motívumok, jelen esetben jelek, eszközök, amelyek összekötnek, sajátos csuklók, melyek más terekre, világokra nyílnak, információ-közvetítésre szolgáló alapvető eszközök, akár non-verbális, verbális, írott, analóg vagy digitális regiszterről legyen szó. A lényeg, hogy a mű keretén belül mind szimbólumokká nőnek ki tárgyi mivoltukból. Várnai Gyula művei kapcsán egyébként is elmondható az, hogy a művész a tárgyiasítható csoda témakörét kutatja, és egyetlen munkája esetében sem mulasztja el az alkalmat, hogy a tárgyakban rejtőző szimbolikus potenciállal kísérletezzen és megpróbálja kitapinthatóvá tenni nézői számára a tárgyak mágiáját. Ha létezne tárgy-költészet, akkor Várnait joggal nevezhetnénk a tárgyak egyik fontos kortárs lírikusának, aki már több évtizede hozza létre megszállott módon, a magyar kortárs képzőművészet meghatározó fontosságú installációt, objektjeit, lightboxait, illetve fény-, és hangműveit.