JOSEF ALBERS

2008. április 17. 19:0

A kiállítás a Képtár galéria színtjén tekinthető meg.

A kiállítás voltaképp látási gyakorlatok tára: hogyan képezzük szemünket - a finom különbségek érzékelésére. Albers egyik fontos felfedezése és paradoxona, hogy nem azt látjuk, amit nézünk, nem azt, ami a szemünk előtt van. Pontosabban kifejezve, nem a hullámhosszokban mérhető színt képezzük le, hanem mi konstruáljuk a színek értékeit. Elemi fokon a színpercepció attól függ, hogy mi van az adott tárgy mellett, milyen fényhatások érik, mihez vagyunk szokva - vagyis a színinger és a belső interpretáció együtt adja a színélményt. Ugyanazt a színt láthatjuk sötétebbnek vagy világosabbnak is. „A színek nem egyszerűen csak vannak, nem egyszerre s mindenkorra, egyértelműen adottak, nem maguktól értetődőek olyannyira, hogy már nem is érdemes mélyebben foglalkozni velük. Nem. A színek élnek: mozognak és mozdítanak, szerepelnek, függésben vannak és függésbe hoznak, hatnak, hatalmasak, tudnak szolgálni és lenyűgözni is." A legfontosabb - igaz, már a fenomenológia által is leírt - felfedezése, hogy a színek nem fizikai, hanem pszichikai adottságok.