VASARELY

2008. február 21. 18:0

2008. február 21. - 2008. március 30.

Amikor kitaláltam az ábécémet, anyagban is formát kellett adnom neki. Hat színt választottam alapul: krómsárgát, smaragdzöldet, ultramarinkéket, kobaltlilát, vöröset és szürkéi. Mind a hatot 12 vagy 13 árnyalatra bontottam, a világostól a sötétig, és színes feketékkel egészítettem ki - kékes, vöröses, zöldes feketével és így tovább. Ezután szitanyomással több tízezer lapot készíttettem és kivágattam belőlük az ábécé egységeit. Ha mint betűket használom ezeket, annyi szín-formához jutok, hogy a vázlatpapíron kialakított terveimet a legbiztosabb és leggyorsabb módon meg tudom valósítani. Egyszerű felragasztással pontosan azt érem el, amit akarok: olyan kombinációt, amely egyszerre vonatkozik a formára és a színre is. Ezt algoritmusnak vagy permutációnak nevezhetjük. De ezek a kollázsok még nem plasztikai művek, hanem az alapkutatás megfogható eredményei, a kiindulás prototípusai. A kompozícióban résztvevő elemek száma függ a permutáció komplexitásától (fekete-fehér, fekete-színek, fehér-színek, színek-kontrasztban, színekharmóniában), a méretek fokozatosságának értelmes használatától és végül a tükrözéstől, a többféle iránytól, a mono- vagy multi-kromatikusságtól, a vibráló és a csöndes részek váltakozásától, szóval, gyakorlatilag végtelen sok lehetőséget nyerünk.

(Vasarely magyarázata Jean-Louis Fememek.)
Gaston Diehl: Vasarely, Uffizi Press Lugano - Corvina Kiadó Budapest, 1972 p 64-65