VERA MOLNAR: Hommage a Dürer variációk -FRANCOIS MORELLET: Jelzések

2008. szeptember 11. 19:0

François Morellet
2008. 04.16.

Mielőtt az „all along the line" vonalaimról beszélnék (ami angolul annyit jelent, hogy „mindig és mindenütt"), elöljáróban a fényre szeretnék hivatkozni, mely különösen fontos az olyan művészek számára, mint amilyen én is vagyok, aki „direkt fényt" használ. Mindig is érdekelt, sőt őszintén elszórakoztatott ennek a „kvantummechanizmusnak" (mécanique quantique) a kihívása, mely mintegy próbára teszi a józan észt, mondván, hogy a fény egyszerre hullám és részecske. Mi több, újabban egyesek még tovább mennek, és azt állítják, hogy a foton nem hullám és részecske egyszerre, hanem sem az egyik, sem a másik. Valami más, csak éppen az emberi agy nem tudja másképpen megérteni, ezért hol a hullám, hol a részecske fogalmát fogadja el, pusztán azért, hogy elképzelhetővé tegye. Az én józan eszem, jóllehet mélyen sérült, azonnal támadott, és szembehelyezkedve Püthagorásszal, Planckkal és másokkal, azt javasoltam, hogy a vonalra (az én vonalaimra) alkalmazzuk a fény érvényes modelljét. Ugyanis fiatalkoromban valóban nagyon felkavart, amikor kijelentették, hogy a mértani vonalak, melyek lehetővé tesznek mindenfajta számítást, alakzatot és teorémát, valójában láthatatlanok. Nem léteznek, mégis lehet velük képet csinálni, ha a jelölőt (détecteur) grafitban, tusban, festékben, szalagokban, rudakban, gerendákban, neoncsövekben, árkokban (couloirs) találjuk meg hozzá.

Ám ha a jelölő lehet az ön szeme is, nem szabad elfelejteni, hogy a mértani vonalnak mindehhez semmi köze.

Molnár Vera mai munkásságának nagy részére jellemző a mágikus négyzetek példáján megfigyelt eljárás. Gyakran indul ki „egyszerű" geometrikus, aritmetikus és intellektuális helyzetekből és egyre mélyebbre hatol a kezdeti problémába azáltal, hogy a paramétereket vagy az egész folyamatot apró, áttekinthető lépésekre bontja. Minthogy munkái többnyire részletgazdagok és kiterjedtek, csak számítógéppel tudja esztétikai szempontból kielégítően megvalósítani őket. Az ennek során fellépő kísérletező munkamódszer lényegesen különbözik azoknak a művészkollégáknak az eljárásaitól, akik komputerrel dolgoznak, és véletlengenerálással foglalkoznak. Velük ellentétben, kísérleti, lépésről-lépésre kialakított eljárása miatt Molnár Verát nem érheti meglepetés. Elvileg mindig tudja előre, hogy intellektuálisan kormányzott művészi elképzelése számára mit várhat a komputertől. Rányomja kézjegyét a számítógépre. Ezt nevezik a gépet használó művész valódi szabadságának.