MENGYÁN ANDRÁS: Tér-képzetek

2008. április 17. 19:0

Mengyán András - „Több nézőpontú forrástöredékei" a kozmosz egész területére transzponált geometriai struktúrák kristályszerkezeteinek képi világához közelítenek, a színek, a formák és arányok vizuális viszonylatait teremtve meg.
Kiindulása, a térben szerveződő geometria és kombinatorika, kiemelten a geometria és a matematika alapelemeinek végtelen szín- és formalehetőségei fogalmi és esztétikai vonatkozásainak kutatása. Sőt, a különböző térrendszerek olyan megkomponálására törekszik, ami nemcsak leképezi, hanem újjáteremti az anyag lényegi felépítéséből eredő strukturális formákat. Mielőtt vizsgálatunkba kezdenénk, meg kell fogalmaznunk, hogy a geometrikus képződmények a folyamatokkal szemben olyan állapotszerűségek, amelyeknek sajátosan meghatározott alakjuk, határuk van; láthatatlanul is „kiemelkednek" a természeti világ folyamataiból. A módszer analitikus, ami azon túl, hogy több rétegű, átnyúlik a képzőművészet határterületén a fizika és filozófia diszciplínák irányába, annak ellenére, hogy az alkotó vizuális szellemterében a művek valaminő természetes zártsággal és bizonyos állandósággal bírnak. Másképpen fogalmazva a diszkréció vázszerkezeteinek létezésformájaként jelennek meg. A geometrikus képződmények úgy kapcsolódnak a kölcsönhatások tér-modulációkhoz, hogy megmaradnak lényegesebbnek, „többnek" is az efemer jelenségekkel (képződményekkel) szemben. A létrehozott képi kölcsönhatások olyan geometrikus hasábok, konfigurációk, egyidejű együttlétezését feltételezik, amelyek nemcsak szűk térbeli határok között léteznek, hanem a nézőpont változtatásával, más-más képi képzeletbeli kereteket teremtenek. A képtérben „mögöttük és előttük" van a síkba szervezett formavariációk végtelen gazdagsága. Ennek érzékeltetése a színtartományok „neon frekvenciáit" alkalmazza: a fény természete szerint. Az ekképp létrehozott két-, három- és négydimenziós térviszonyok dinamikus szerkezetet alkotnak.
Állításom szerint Mengyán vizuális szemléletének középpontjában egy kozmológiai geometriaháló szerveződik. Az értelmező számára a nehézség egyrészt abban van, hogy reflexiós tudatunk „bizonyos másodlagos szemléletesség" alapján ragadja meg ezeket a geometrikus-hálóba font konfigurációkat. Másrészt a szem receptivitása, valamint az érzékszervek percepciós felbontóképessége behatárolt. A síkbeli ábrázolás és fénytartományok különböző frekvenciái éppen a formákat konfiguráló lényegi - általunk nem látható, nem érzékelhető - meghatározottságok létére utalnak. Ezeknek a nem érzékelhető, de fogalmilag és képi rendszerben artikulált struktúráknak a láthatóvá tételére vállalkozik az alkotó. Mengyán András „kettős látású" képeinek festékanyagként olyan fotolumineszcensz anyagot használ, amit ultraviola (UV) fénnyel világít meg. A „második látásban" érvényesülő felkent lumineszcens festékanyag ultraviola fénnyel való megvilágítás hatására visszaverődik, és számunkra is érzékelhető „feléledő" szín-fényértéket és formákból kisugárzó energiairányokat jelöl. A szín és forma elválaszthatatlanná válik, ugyanakkor a sebesség- és az idő-szekvenciák megváltoztatják a vizuális jelenségeket, és új kapcsolatrendszereket teremtenek számunkra. A természeti kiindulású magábanvaló lényegi meghatározottság, mint szín, mint energia-kvantum érzékeltetése nem véletlen. Ez a láthatatlan képszervező erő Mengyán vizuális szellemterének szubjektív erővonala, ami a teret jellegadó dinamikus formavariációkká szervezi. A műalkotásban a személyes képszervező erő leleménye teremti meg azt a vizuális teret, amelyben a geometrikus konstrukciók dimenziói - a síkból kilépő áthatások következtében - újabb és újabb térviszonylatokat nyitnak meg számunkra. A jellegadó formakonfigurációk egymásból egymásba szervesülnek, ami a dinamikus egyensúlyi formáknak a sajátos központi jellegére utal. Az általam értelmezett vizuális szerkezet többdimenziós térviszonya, a tudományos térfogalom vizuális rendszerének személyesen felismert esztétikai mineműségeit hangsúlyozza.
Az alkotó a négy- és több dimenziós térviszonyok érzékeltetésére félreérthetetlenül a geometria expresszív torzulásait használja komponálási elemként. Ez képezi vizuális programjának legújabb törekvését. A geometrikus szerkezet vizuális motívumai olyan redukált ősformák, amik strukturált matematikai rendszereket hoznak létre. Értelmezésemben Mengyán András többdimenziós dinamikus szerkezete több is, meg kevesebb is ezeknél a geometrikus ősformáknál. Ez a többdimenziós rendszer is magában hordja az állandóságot, de nem a hagyományos tér behatároltsága szerint strukturál, hanem a többdimenziós terek dinamikus egyensúlyaként, hálószerű geometrikus térstruktúrában.