Galántai György: Kultúrdomb, 1992, 38 perc

2007. november 20. 17:30

Boglár 1970 nyarán a kápolnát bérlõ Galántai György privátkezdeményezése volt. 1973 nyarára a magyar képzõmûvészet közügye lett. Itt ment végbe az, amit Galántai "a magyar mûvészet paradigmaváltásának" nevez. Ugyanaz zajlott itt, ami a zenében és az irodalomban is: az a szabadság érvényesült, amelynek nem volt igénye a hatalom árnyékára. Végül is nagyon egyszerû történetrõl van szó. 1971-ben a nem zsûrizett kápolnatárlatok kapcsán Vadas József, a Lektorátus elõadója a Pártközpont részére leszögezte: "a zsûri dönti el, mûvészet-e az, amit bemutatnak". Egy évvel rá Galántai leszögezte: "Mostantól felhatalmazhatom magam az engedély nélküli döntésekre." Ennyi. És sorban születtek azok a mûvek, amelyek immár a magyar mûvészettörténet klasszikus darabjai. Erdély Miklós: Homokkal a kisdedet!, Szentjóby Tamás: Kizárás gyakorlat, Légy tilos!, Csutoros-Haris-Monár V. József: Szembesítés, Pauer Gyula: Nagy pszeudo hasáb, Szemadám György: Azonosulási kísérlet, Jovánovics György: Fal vagy a Kassák Színház, Hajas Tibor, Haraszty István, Gulyás Gyula, Maurer Dóra művei. És a névsor folytatható.