HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ

Statement

HEGEDŰS 2 - Az egyik Hegedűs képzőművész, a másik Hegedűs filmes.
A képzőművész Hegedűs stílusát, felfogását tekintve leginkább a Bálin Endre-i, kissé groteszk montázstechnika folytatójának tekinthető, de készít objekteket és installációkat is, fényképátdolgozásai pedig hiperrealista eszközöket és posztmodern díszítőelemeket egyaránt felhasználnak.Témaválasztásában néhány motívum akár valami fixa idea megjelenési formájának is tekinthető: a gombok (csoportképeken az arcok ekvivalensei), a meggyszemek, a fecskefészek, a dominó (képekre helyezve elidegenítő effektusként, de úgy is, mint képkeret), a könyv. A montázs és a kollázs egyfajta poszt-szürrealista gondolkodásra vall (Bálint mellett Max Ernst és René Magritte is szóba kerülhet), az időnként előtörő verbalitás viszont a konceptuális művészet iskolájára. Azonban a besorolhatóságnál jóval jellemzőbb a módszeresség: a figyelmes szemlélő számára kiderülhet, hogy a felsorolt motívumok laza asszociációs láncolatokként függnek össze - a dominó pöttyei kapcsolódnak a gombokhoz, a gombok meggyszemekhez, ezek pedig a fontaineableau-i iskolából származó, jól ismert kettős női portrékhoz, ezeken is a hölgyek csupasz mellbimbóinak hangsúlyos motívumához.
Valamilyen nehezen felfejthető választott rokonsági szál fűzi a művészt Kierkegaardhoz. A tőle választott, és különböző helyzetekben többször megismételt két idézet is a fixa ideák sorába tartozik. Minkét idézet remekül megválasztott, Hegedűs ars poeticaként alkalmazza őket, akár a zsibárusnál található "Mángorlás" feliratról, akár a "Schnur" szó különböző jelentéseiről essék szó. Mindkét idézet nyelvfilozófiai mélységekbe vezet, holott látszólag a társasági csevegés hangján szólal meg, ennélfogva rendkívül pontosan jelöl nyelvi állapotokat, éppen ezért Wittgensteint előlegezi. (Mellesleg Wittgensteint és Magritte-et is rokonítja a hasonló problémafelvetés, kínálkozik tehát a kérdés: milyen kapcsolat van Wittgenstein és Hegedűs 2 László között.) Kierkegaard tiszteletére a művész egy hanglemezt is kiadott.
Van Hegedűs 2 Lászlónak egy műve, melynek láttán Francis Picabia, Joseph Beuys és Erdély Miklós egyaránt eszünkbe juthat. Egy diagram, mely a memória, a képzelet és az elképzelhetetlen összefüggéseit modellezi. Belőle is az ars poetica bontakozik ki: a memóriaközponthoz erősített zsineg végén lógó ceruza csak a képzelet határán innen húzhat vonalat, másfelől a memóriatörlő úgyis letöröl mindent, ami a határon túl esik. Akár ezzel az esztétikai geometriával is magyarázható Hegedűs mindeddig legmonumentálisabbnak szánt műve, A nagy fehérvári árvíz. A képzelet határa ebben az esetben egybeesett a képzeletbeli vízszinttel. A szerző az általa legszimpatikusabbnak ítélt fehérvári helyszíneket vízzel borította el ( azok fényképein), ahol is számomra nem a fiktív árvízből adódó elváltozások jelentik az esztétikai itgalmat, hanem a választás maga: a választott helyszínek, a vidámpark, az első világháborús emlékmű, a Strand Étterem vagy az emlékművé avatott, kiszuperált tank. Megannyi bizonyítéka Hegedűs groteszk világlátásának.
A másik Hegedűs - természetesen ugyanazon alkotó személyiség másik énjeként - filmeket készít. Már első, 1975-ben forgatott S8-as kísérleteiben felismerhető az a különös szerialitás, mely statikus képein is a körkörös formákat rendezte el - itt az albérleti szoba furcsa raszterekbe rendezett gyümölcscsendéleteiben. Az almák és a körték aztán megelevenednek, és sorra alámerülnek az ablakdeszka egy bizonyos pontján, mely megnyílik alattuk. Jön egy gyűrött újságlap és bemászik az ablakon. Tezs-vesz a szobában, majd újra kirepül. Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy a megelevenedett papírlap hasonlóan viselkedik, mint rokona, a fehér lepedő - ez utóbbi izeg-mozog, nem tud megnyugodni (ugyanis van alatta valaki). A papírlap hosszasan lebeg a rét pázsitja felett, majd megsokasodik, égő rakétaként száll alá - időnként egy meztelen alak vonul át a színen. A lepedővel burkolt alakról ismét Magritte jut az eszünkbe , a szállongó papaírlapról Hans Richter Vormittagsspuk-ja , valamint az az elementáris erejű " megmozgatom a világot" mentalitás, mely Hegedűs 2 Lászlót kiemelkedő alternatív animációs filmessé avatta. A falon, vagy üvegen felfelé csurgó víz, a vizek felett vándorló luftballon, azalámerülő papírdoboz és a farsangi maszk, a sárban megmerevedő becsapódások, az olvadó és kövezet repedéseibe szivárgó fagylalt, a faktúrát megelevenítő emulziórepedések és karcok alakítják Hegedűs önálló animációs nyelvezetét. A csúcs a billiárdgolyók után kapkodó macska, mely nem egyszerűen élettelen tárgyak megelevenítése, hanem egy öntudatlan élőlény "kvázi-animációs" filmszerű mozgásra késztetése.
Immár ereklyeszámba megy Bódy Gábor kétoldalas ajánló szövege, melyet 1977-ben Hegedűs Vázlatok című forgatókönyvéhez írt.(A terv két évvel később megvalósult a Pannónia Filmstúdiónál.) Bódy két tendenciát emelt ki Hegedűs gondolatmenetéből: a kép ontológiai státuszára való rákérdezés és az elvont szeriális szerkesztésmód újszerűségét. Csatlakozva az utóbbi megállapításhoz, csaknem húsz évvel később abban foglalnám össze Hegedűs képalkotó gondolkodásának jellegzetességeit, hogy a statikus képei között megfigyelhető szeriális-asszociatív láncolat mintegy forgatókönyvül szolgál ténylegesen mozgó képsoraihoz, illetve megfordítva, mozgóképei értelmezik festményei, montázsai és grafikái dinamikus szerkezetét. E két, egymást kiegészítő alkotói módszer egyesül a Moholy 1917 című filmben is.

Beke László, 1996.

 

HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ

Web: www.h2l.hu