SZILÁGYI LENKE

Statement

Majdnem mindig egyedi képeket készít, amelyek nem tűrik a képaláírást vagy kommentárt, s nehezen viselik még egymás társaságát is: önmagukban jelentésteliek, lebegők. Nagyításai többnyire a teljes negatívot megmutatják; nézőpontja a szemmagasságtól az egészen merész nézetekig változik; témájához való távolsága sem állandó. A tónusok rendkívül széles skáláját használja, gyakran túlkeményíti képeit, ezen kívül azonban semmiféle egyéb manipulációval nem él sem a fényképezéskor, sem a sötétkamrában. Képeit mindig maga nagyítja. Témái hol megfoghatatlanok, hol nagyon is hétköznapiak, konkrétak, majdhogynem semmitmondók. Hol egészen megmagyarázhatatlan egybeeséseket, extrém fényhatásokat, árnyékokat, tükröződéseket, nézeteket rögzít, hol a mindennapian narratívakat. Ezt a sokféleséget erős egyéniségével fogja össze. A 80-as évek elején, ahogy megjelent a fotós szakma előtt, képei rögtön rendkívül komoly visszhangra, elismerésre találtak. Az értelmiségi szubkultúra atmoszférájáról számolt be: "csak úgy" lefényképezte a széthagyott ágyakat, falakat, szórakozóhelyeket, lepusztult bérházakat, a gesztusokat, arcokat, a cigarettákat a szájsarokban. Egy időben fotóit levelezőlapként szétküldte batátainak. Rövidebb ideig a Single Lens művésznevet használta. A fotó prezentálásának akkor szokásos eszközeivel is élt alkalmilag: dokubrom nagyítások, kicsit elnagyolt fotótablók. Munkáit nevezhetjük "lírai riportnak" vagy társadalmi riportnak, de nem ilyen szándékkal készültek: csupán a létről számoltak be. Számos aktfelvételt is készített a szokásos esztétizálástól mérföldtávolságnyi szemlélettel. Ezekből látható képe az Il nudo fotografici nell 'Europe dell'Est (Bologna, 1988) könyvben, míg korai képeiből a 21 fotográfus (Budapest, 1987) antológia ad nagyobb válogatást. A 80-as évek közepével kezdődő "lírai" utazásai (Erdély, Lengyelo., USA, majd a 80-as évek végétől a háború- és szegénységsújtotta válságövezetek) kibővítették témái sorát, s az általa megragadott különös nézetek és mozzanatok körét. Fényképein soha nem törekszik szimbólumteremtő egyszerűsítésre, az érzelmek széles, sokszor ellentmondásos körét szólaltatja meg. Felkészültsége és feladatai alapján professzionális fotóművész, mentalitása ugyanakkor megőrzött valamit a nézelődő ember ártatlanságából. S bár egy önálló kiállítása, kötete sem hozta meg számára az igazi közönségfigyelmet (fotói jobban érzik magukat kézben egyenként átlapozva, mint a galériák falain; képeinek atmoszférájából gyakran többet közvetít az újságpapírra nyomás, mint az albumok műnyomó kartonja), az irodalmi, képzőművész, fotós és kritikai szakma a legnagyobbaknak járó figyelemmel kíséri tevékenységét.

SZILÁGYI LENKE