VERA MOLNÁR

Statement

Szolid, vizuális alapot keresve rendszeresen alkalmazni kezdtem néhány nagyon egyszerű, kombinálható alapszabályt, képsorozatot készítettem, korlátozott számú, szintén nagyon egyszerűelemnek - mindig ugyanazoknak - a felhasználásával, apránként változtatva az ele­mek arányátés/vagy elrendezési módját. Az így létrehozott sorozat minden egyes képét egymással összehasonlítva - és próbálva másokkal is összehasonlíttatni- úgy gondolom, látni lehet, hogy van-e minőségi változás, mely az egymást követő változatok sorában egy adott pillanatban, gyakran ugrásszerű változásként jelentkezik, s melyet én önkényesen„plasztikus" eseménynek neveztem el. Ennek az eljárási módnak a lényege a sorozat minden egyes, egymáshoz nagyon közelálló képének folytonos összehasonlításában és elemzésében rejlik, izgalmas, vizuális párbeszéd ez a „szemlélő" és a szemlélt tárgy közt. A sorozat egymást követőképei nem műalkotások, hanem csupán fokozatok, kiindulópontok az összehasonlításhoz. Többnyire csak jelentéktelen hányadukat őrzöm meg. Az én szememben minden munka hipotézis-művészet;Hogy a festészeti hipotézisek megfogalmazását és ellenőrzését rendszerezettebbé tehessem, először Michel Philippot, a zenész„képzeletbeli gépéhez" folyamodtam, aki azt javasolta a zeneszerzőknek, hogy munkájukat előre felállított program szerint, fokról-fokra végezzék,úgy, mint egy számítógép. Igaz ugyan, hogy ezzel a képzeletbeli gépezettel csak bizonyos jellegű sorozatokat tudtam elkészíteni, azokat viszont kimerítően, hiánytalanul. Mihelyt módom nyílt rá, a képzeletbeli berendezést valóságos„hús-vér" számítógépre cseréltem föl. Hogy eljárásom magyarázata félrevezetőne legyen, valamit le kell szögeznem. Munkáimnak jelentős része számítógép segítségével készül, gyakran maga a gép hozza őket létre. De hogy van-e valami értékük vagy éppenséggel semmi, az egyáltalán nem a gépen múlik. A számítógép,bármilyen meghökkentőis, egyelőre csak eszköz, mely lehetővéteszi, hogy a festő fölszabaduljon egy megkövesedett művésziörökség súlya alól. Hihetetlen kombinációs képessége megkönnyíti a végtelen lehetőségek módszeres vizsgálatát. Azzal, hogy a festőt megszabadítja a sablonoktól, a „ready-made"-ektől,a természetben vagy múzeumokban még sosem látott forma- és színösszetételek létrehozását teszi lehetővé. Olyan képekét, melyeket sohasem lehetett volna elképzelni,elképzelhetetlen képeket.

Egy másik félreértés elkerüléseérdekében hangsúlyozni szeretném, hogy az a tény, hogy egy kép olyan, amilyet eddig még sohasem láttak,önmagában nem jelent alapvető esztétikai értéket. Egy szép, fürtös hosszúhajú fiatalember képmása - Dürer önarcképe - vajon új volt-e 1500-ban?

A munkámra visszatérve, ezek az alapelemek mindig a legegyszerűbb geometriai alakzatok: négyzetek, téglalapok. S bár ilyen formákkal dolgozom, tudom, hogy ezt a választást semmilyen törvény, semmilyen szabály, semmiféle tudományos kísérletekkel bizonyított eredmény nem támaszthatja alá. Semmi okom rá, hogy kirekesszem a festészeti alkotás szabálytalanésösszetett formáit. Azzal, hogy elvont, egyszerű formákat választottam, szubjektív hajlamaimnak engedelmeskedtem. Mindig is lenyűgözött a letisztultság, bizonyos formák, bizonyos egyszerű szerkezetek kristálytiszta szépsége.„Edle Einfalt und stille Grösse"- mondta Winckelmann. Ez az egyszerűség utáni vágy nekem állandó vezérfonalam volt és maradt.

VERA MOLNÁR

VERA MOLNÁR