BIRKÁS ÁKOS

Statement

Pályájának kezdeti éveiben portrékat festett, ezekből alig maradt valami (kivétel Önarckép, 1968), mert a művész ezeket megsemmisítette. Egy este levitte azokat a kukába, reggelre a szomszédok szépen kirakták azokat a kocsik meg a fal mellé, de a művész most már teljesen összetörte azokat, alig néhányat tett mégis el. Az 1960-as évek végén az egzisztencialista filozófia hatott rá, az 1970-es években a francia strukturalizmusra figyelt. Mindez festészetében a fotók felé fordulást, hiperrealista, majd konceptuális művek festését jelentette.
Az 1980-as években betagozódott a magyar új festészet irányvonalába, mely az új szenzibilitás jegyében zajlott. Birkás próbálta keresni a magyar festészetben azokat az alkotásokat, amelyek valamilyen előremutatást jelentenek, leginkább Ferenczy Károly Három királyok c. alkotása ragadta meg. Ellipsziseket, arc nélküli fejeket festett. Aztán kikerült Bécsbe és más nyugat-európai városok kiállításaira, s ott egy más horizontról szemlélték munkáit, a politikum felől. Jót tett a megmérettetés, ovális, világos, kettős (tükrös) arcképei nagy sikert arattak, s az 1990-es években visszatért a realista arcképek festéséhez, de továbbra is fest absztrakt képeket is. A 20. század végén és a 21. század elején a radikális formabontó mutatványok után mind a szépirodalomban, mind a festészetben felerősödött az a meggyőződés, hogy vissza kell térni az eredeti tiszta forrásokhoz, az egyetemes hagyományos formákból kell újra meríteni, mindezeket mintegy sajátosan reprezentálja Birkás Ákos festészete, hiszen ő mind szemléletében, mind festészeti eszközeiben végigpróbálta a modern festészet útvesztőit.
 
BIRKÁS ÁKOS

BIRKÁS ÁKOS