Módszereink

Módszereink

 

Miután a programunk elkészült, kezdhetünk ráhangolódni a foglalkozásokra. Nekünk felnõtteknek nevelõmûvésszé kell lennünk, hogy a gyermeklét súlyok nélküli terében velük együtt repülhessünk. A gyermeki tevékenység mozgatója az intenzív változás kényszere, ennek energiáját, pedig a megismerõ kíváncsiság, és a már megismertek kifejezésével elért örömállapot adja Ez az önalakító, mûvészies attitûd a gyermekek számára a játékrítus folytonos gyakorlásával válik természetes magatartásformává. Persze az anyagokkal való munka nem csak játék, hanem a létrehozás nehézségeibõl adódó önmegismerõ küzdelem is. A játékban a gyermek megismeri, erõit, határait és helyét a többiek között, hogy neki is alkalmazkodni kell a szabályokhoz, hogy felelõs a döntéseiért. Sajnos, miközben az ilyen tapasztalatok megszerzésének fontossága a konszenzuális valóság normáinak felbomlása miatt megkérdõjelezõdik, az én-fejlõdés torzulásaiból kisarjadó mérgezõ növények, az unalom, a közöny, az agresszivitás és az életrontó szenvedélyek realitásán a cyborg-evolúció utópiája mit sem változtat.

 

FELADATSOROK, FOLYAMATJÁTÉKOK

Az éves program témája mindenekelõtt a csoport életkorához igazodik, majd évközben egyrészt a csoport habitusa, kreativitása, másrészt a technikai lehetõségek alakítják ezek végleges részleteit. Nem szerencsés az elõre elképzeltekhez se mereven ragaszkodni, se azt túlzott improvizációkkal összevissza megváltoztatni. A munkatervek egyik csoportját, amelyek a képzõmûvészet formanyelvét /forma, szín, tér, struktúra stb./ témaként használva fogalmazódtak feladatsoroknak, a másik csoportot, ahol egy történet vagy helyszín, idõ vagy térbeli körülkalandozása a téma, folyamatjátéknak neveztük el. A feladatsorokban a gyermeki fantázia teszi élõvé a látszólag analitikus problémát, így kel életre a vonal, a pont, a szín. A folyamatjátékokban jobban elõtérbe kerül a meseszerûség szituációteremtõ varázslata, ami segíti az átélést, az átváltozást és így a kifejezést is A két tantervi típusra életkori ajánlásokat nem teszünk, hiszen több korosztály felé is adaptálhatóak, igaz ez nagyban függ a tanár személyiségétõl és attól, hogy a kétféle tartalom közül melyiket hangsúlyozza jobban.

 

Játékok

A rövid pár perces játékokat elsõsorban a kisebbek igénylik, ezért hozzátartozik a foglalkozások állandó szerkezetéhez. Rendszerint a Mûhely egyedi atmoszférájába való átvezetést szolgálják, de beiktathatók a feladatokhoz kapcsolódva foglalkozás közben, vagy jutalomképpen a végén is. A különféle egyszerû figyelemerõsítõ, ügyességi vagy versenyjátékok fellelhetõk különbözõ pedagógiai és drámajáték könyvekben, melyeket a vizuális érdeklõdésnek megfelelõen kicsit átformálhatunk, vagy éppen ezek alapján újakat is kitalálhatunk. Egy-egy jól sikerült - akár hatalmas csatazajjal járó - játék jellegétõl függõen segítheti a szerepre való ráhangolódást, a koncentrációt vagy éppen az ellazulást.

 

Mi így csináljuk: A kicsikkel

A kisgyerekek számára a rajzolás ugyanolyan ösztönös és nélkülözhetetlen cselekvés, mint bármilyen játék .Ezért a rajzolással ,festéssel ,mintázással való foglalkozásokon nem is annyira tanításról , mint inkább egyfajta irányításról lehet beszélni. A gyermekfirkák fokozatosan, szinte észrevétlenül alakulnak át a felnõttek számára is értelmezhetõ ,figurális ábrákká .Ennek a folyamatnak a kezdete és a hosszúsága egyénenként változó. A gyerekek „fejlõdésére „mint tudjuk, nagy hatást gyakorol környezetük, amely fõleg a valósághû ábrázolást értékeli a nonfiguratív „firkákkal „szemben A vizuális feladatok ,feladatsorok kitalálásánál elsõsorban a gyerekek életkori sajátosságait kell figyelembe venni ,ami azért nagyon nehéz mert ugyanazon korosztályon belül nagyon különbözõ fejlettségi szintekkel találkozhatunk. A csoport érdeklõdési körét is szem elõtt kell, tartani ,aminek a megfigyelésére érdemes idõt szánni .A kisgyermek gondolkodására jellemzõ összetett világkép szintén döntõ lehet egy-egy téma kitalálásánál és feldolgozásánál. Ha célunk, hogy erõsítsük és továbbfejlesszük az összetett világképben való gondolkodást, akkor számtalan lehetõségünk adódik, hogy a vizuális tevékenységet más mûvészeti területekkel (irodalom, zene, tánc) összekapcsoljuk. Ez leggyakrabban különféle izgalmas szerepjátékokkal valósulhat meg, melyek során észrevétlenül fejleszthetjük a gyerekek mûveltségi területekhez kapcsolódó képességeit. A feladat mindig csak egy kiindulópont ,amely tovább alakítható ,formálható mind az adott csoport ,mind pedig a pedagógus által .Nem szabad mereven ragaszkodni elsõ elképzelésünkhöz, és fõleg ostobaság normákat állítani egy-egy feladat megoldásaival szemben .A pedagógus számára az egyik legnagyobb siker lehet ,ha olyan munkák születnek, melyekre nem gondolt a feladatok megírása közben. A motiváció szempontjából fontos a gyerekek számára a feladatsorok látványos befejezése, amikor egymásnak, vagy a szülõknek bemutatják féléves, vagy egész évi produkciójukat.(Ez lehet egy színjáték, bábelõadás bemutatása, de lehet egy kisebb kiállítás megrendezése is.)

 

A kisiskolásokkal

A gyerekek 10-11 éves korukig többnyire még a mesék világában élnek, így rajzaikon is a körülöttük lévõ világból átalakított képzeletbeli formák, figurák szerepelnek. Kézügyességük és megfigyelõképességük nem ugyanabban a z ütemben fejlõdik. Így gyakran kudarcélmény számukra, amikor ennek a mások által felállított mércének (természet utáni vázolás, arányrend ismerete stb.) eleget kívánnak tenni, megfelelni szeretnének. Célszerû minden feladatnál figyelembe venni a gyerekek valódi érdeklõdési körét, és saját elképzelésüket az ábrázolást illetõen A kisiskolásoknál elsõsorban a vizuális gondolkodásmódot, a fantáziát és a kreatív alkotómunkát kellene fejleszteni. A különbözõ feladatokon keresztül érdemes elõhívni olyan képességeket és adottságokat, melyek egészen speciálisak, és hagyományos vizuális feladatoknál ritkán foglakoznak velük. Ilyen például az érzelmek, hangulatok kifejezése vizuális eszközökkel. Különös tehetséggel és finomsággal kezelik a színeket. Szeretnek különbözõ tárgyakat készíteni. Ezekhez szívesen használnak komolyabb szerszámokat is. A vizuális foglakozások során érdemes kihasználni, hogy ez a korosztály szeret csoportban, közösen dolgozni, fontos számukra az állandó együttlét, vagyis elfogadják, igénylik a közösséget.

 

A nagyokkal

11-12 éves kor után a vizuális nevelés más szerepet tölt be a gyerekek életében, mint a kisiskolásoknál. A valóság természethû ábrázolásának igénye fokozatosan nõ. Szerencsés esetben a már korábban -fõként tapasztalati úton-elsajátított vizuális nyelv gondolataik kifejezõjévé válik.Mivel a vizuális feladatoknak ebben a korban is a gyerekek érdeklõdési köréhez, gondolkodásmódjához kell kapcsolódnia, érdemes figyelembe venni a megváltozott és folyamatosan változó világlátásukat. A leghasznosabb talán azokat a témákat, gondolatokat beleszõni a középiskolásoknak szánt feladatokban, melyekkel a kortárs mûvészet is fogalakozik. Szintén ezt a célt szolgálja, ha bõvítjük a vizuális problémák körét a technikák és anyagok palettáját, amelyeket adott esetben maguk választhatnak meg.Az elvont gondolkodásra való igényük miatt a középiskolások szívesen foglakoznak a szimbolikus fogalmak vizuális kifejezésével, különösen, ha ezt saját maguk és környezetük szemlélésével, valamiféle önkifejezéssel is párosul. A vizuális tevékenységek jellege is megváltozik ebben az életkorban, egyfajta klubjelleget ölt Ami könnyebbé teheti a közös munkát. Több közös beszélgetésre kerülhet sor (szellemi érdeklõdésüknek megfelelõ témával kapcsolatban). De ugyanakkor fontos szerepet tölt be a személyes konzultáció, amely akár az otthonról hozott munkákra is kiterjedhet. Ez a komplex megismerés és tevékenység az, amelyre érdemes törekedni a fiatalokkal való foglalkozás során, és a vizuális feladatokat is érdemes és célszerû erre építve, ebbõl kiindulva kialakítani számukra.

 
Módszereink