Az itt tanultaknak nem feladata, hogy minden olyan tudnivalót tartalmazzon, ami a vizuális nevelés teljes ismeretrendszerét felöleli. Nem arra kell gondolnunk, hogy egy gyerek milyen szép rajzot vagy egyebet tud ilyen-olyan inspirációra készíteni, hanem hogy a vizualitáson keresztül megkapja-e, és hogyan kapja meg mindazokat az ismereteket, melyek 20 év múlva alkalmassá teszik arra – természetesen más ismeretanyagokkal szinkronban, – hogy a kor szintjén jó mérnők, pedagógus, netalántán azért mégis művész, – egyáltalán, szellemileg és gyakorlatilag felkészült naprakész ember legyen.
Mennyire tanítjuk meg gyerekeinket – pontosan, fegyelmezetten, felelősséggel, de kellő nyítottsággal és ami a legfontosabb, érzelmi telitettséggel gondolkodni, élni és dolgozni, alkotni. Éppen mert nem a vizuális nevelés a végső cél, nem mindegy, hogy milyen vizuális ismereteket, élményeket adunk, adunk át, és hogy ezeket más területekkel hogyan tudjuk összefüggésben látni és láttatni.
Ma mindenképpen az interdiszciplináris problémákra való figyelés a legfontosabb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a diszciplináris területek elhanyagolhatók. De ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, mindenképpen a közös alapokat kell figyelembe venni.
A vizuális tevékenység társadalmasított, árucikk. Mint ilyen az ember és világ közötti egészséges kapcsolat kialakításának, világképünk megteremtésének fontos eszköze, amely egyrészt önállosult műtárgy, másrészt a különböző divatok, trendek szerint alakuló művészi megbeszélés.
A cél, hogy a gyerekek – tudják, értsék és beszéljék azt a nyelvet, amely mindennapjaikban körül veszi őket, – amit a vizualítás nyújt nekik, mindenkinek.
Gondolatokat, indulatokat indítson el bennük, ha lehet, műértő közönség váljon belőlük, hogy felkeltse mindenkiben önmagát, önmagának és a világ jobb megismerésének igényét.
A Paksi Képtár múzeupedagógiai feladatai
a vizuális kultúra ágait, a műfaj sajátosságait, a művészi kommunikáció megjelenítési módjainak megismertetése a tanulókkal, miközben feladatunk az is, hogy a múlt értékeit megszerettessük, segítsük a hagyománytisztelet megteremtésében és a tanulók életkorának megfelelő vizuális műveltség kialakításában.
A diákok, óvodások ösztönözése:
– az önkifejezés eszköztárának gazdagítására, a tanult művészi kifejező eszközök alkalmazására,
– a látvány megfigyelésére, értelmezésére, analízisére, a vizuális információk, közlemények megértésére,
– a képi gondolkodásra, a vizuális absztrakcióra, a tapasztalat, képzelet, emlékezet utáni ábrázolásra,
– a legfontosabb kifejezési eszközök, kompozíciós eljárások ismeretére, a kifejezési eljárások használatára, az élmények, gondolatok, érzelmek vizuális kifejezésére, a képi nyelv kifejezési szándék szerinti megválasztására,
– a média által közvetített üzenetek befogadására, értelmezésére, a vizuális önkifejezésre, alkotásra
– tanulmányok, szabadkézi vázlatok, makettek, modellek készítésére, tervezésre, konstruálásra,
– a kifejezési technikák, a tárgykultúra anyagainak ismeretére, eszközhasználatra, anyagalakításra, tárgykészítésre, környezetformálásra, a kézműves tevékenységek gyakorlására,
– a jelentés, az esztétikum felismerésére, értelmezésére, a rendeltetés – a szerkezet, a tartalom és a forma összefüggéseinek felfedezésére,
– a mindennapok, a természet szépségének, a művészetek, a műalkotások befogadására,
– a vizuális művészetek, a környezet– és tárgykultúra megismerésére, a műelemzési eljárások alkalmazására,
– az esztétikum iránti igényt kialakítása, az esztétikai élményképességet,, az alkotó magatartást és – ehhez tartozó pozitív beállítódásokat, szokásokat.
Fejlesszük a képzeletet és az improvizációs készséget
A művészettörténet képzés szorosan kötődjön a művészeti képzés programjához, párhuzamosan nyújtson ismereteket, ugyanakkor igyekezzen kapcsolatot találni a társművészetek felé is,
– keltsük fel a tanuló érdeklődését, tegyük érzékennyé és nyitottá a műalkotások által nyújtott vizuális élmény befogadására,
– a tanuló sajátítsa el a vizuális nyelv alapelemeit, tanuljon meg olvasni a műalkotásokból,
– a közösen végzett és egyéni műelemzéseken keresztül ismertessük meg az egyes korokra jellemző legfontosabb stílusirányzatokat, a már megismert művészettörténeti korokat új összefüggésbe helyezzük, vizsgáljuk azok formanyelvét és stílusjegyeit,
– kiemelten foglalkozzék a korok-korszakok kapcsolataival, a kölcsönhatásokkal, egymásra épülésekkel, ellentétekkel, szakításokkal az Összehasonlító elemzések során,
– biztosítsuk az eligazodást a művészettörténet emlékanyagában, valamint az ismeretek beépülését, felhasználhatóságát a tanuló életébe és munkájába,
– az ábrázolási és kifejezési módok tanulmányozásával, az anyagok, műfajok, technikák, eljárások megismerésével váljon képessé az önálló alkotó jellegű műelemzésre,
– nyújtsunk művészettörténeti, művészetelméleti és műfaji ismereteket az őskortól napjainkig,
– foglalkozunk a világkép és a képzőművészet viszonyával,
– mutassuk be a művészet folytonosságát és korról korra változó jellegét,
– segítsük értelmezni a kortárs művészet hagyományokhoz való viszonyát
